Reggel Dave-vel együtt sétálok be a suliba. Egyből észreveszem Tonyt, olyan 10-15 ember társaságában cigizik. Idefut hozzám. Összeszedem magam. - Hol a Cigim Tony? - kérdezem nevetve. - Tessék. - Nyújtja felém mosolyogva. Megköszönöm neki, majd összeszedem Vickyt , és együtt bemegyünk a terembe. Első óra töri, mondhatom repdesek az örömtől.. Hogy vége legyen! Végigszenvedem az órát, utána ofőin a bizonyítványokat válogatja ofő. - Ki az a Candy Davis? - kérdezi az ofő. Jajj ne, az emlékek... A könnyezés határán vagyok,végül jelentkezek, és mondom. - Én vagyok, tanárnő. - Rendben van, köszönöm.
Láttam rajta, hogy nemigen akarja feszegetni a témát. Én viszont magam alatt vagyok. Szünetben Vicky csak némán ül mellettem. A távolból Ricki hangját hallom. - Figyeljétek azt a szerencsétlent, még az apja is elhagyta! Tiszta szééégyen! - kész. betelt a pohár. felpattanok, odamegyek, és beleüvöltök a képében, de közben a sírás folytogat. - Na ide figyelj te kis ribanc, mit képzelsz ki vagy te, hogy közöd legyen az életemhez? Én legalbb nem nyalok be mindenkinél, és sokkal becsületesebb ember vagyok, mint te! Egy szégyen vagy, remélem hamar megdöglesz!! - ekkor próbál visszaszólni - Hallod, te nekem... - de nemtudja befejezni a mondatot, mert teljes hangerőmből a képébe üvöltök. - KUSS LEGYEN!
Az egész terem hallgat, senki nem áll mellettem, és inkább kirohanok a teremből. Rohanok, de nem tudom hova. Megyek minél lejjebb az épületben. A pince sötét, üres folyosóján találom magam, össz-vissz 3 teremmel. Bepillantok az egyikbe. Üres, még a villany sem működik. Becsukom magam után az ajtót, lerogyok a földre, és sírni kezdek. A sminkem ízét szinte a számban érzem, köpködök, nem tudok másra gondolni, csak a múltamra. Hallom, hogy becsengetnek. Nem érdekel, én most itt maradok. Egy 10 perccel később, hallom, hogy valaki bekopog. - Ki vagy és mit akarsz? - kérdezem dühösen. - Segíteni.
Egyből felismerem ezt a hangot... Neem, ez lehetetlen. - megpillantom a szép szürke szemét az ajtó résében, rendes, hogy nem tör rám.Villámgyorsan letörlöm a könnyeim, és szólok neki. - Gyere..
A szívem hirtelen gyorsabban ver. Komolyan ott hagyta az órát, miattam? Istenem!
- Sokkal szebb vagy, mikor mosolyogsz. - mondja, közben a tekintetem fürkészi. - Kicsit elpirulok, meglepődök, és azt veszem észre, hogy a könnyeim törölgeti egy zsepivel.
- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdezem
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése