3. rész

Nem szólok semmit, csak halvány mosolyra húzom a számat. Daniellel odasétálok a többiekhez. Halkan kinyögök egy sziát, a többiek visszaköszönnek, de Samantha nem. Samantha egy rövid, barna hajú és barna szemű lány, jófejnek tűnik. Várjunk csak.. ő most épp Tonyval beszélget, fél füllel ugyan, de hallom, hogy Tony cigit kér tőle. Sam nem akar neki adni. Már el is felejtetem miért vagyok itt. Előveszem a bontatlan doboz Kék Bondomat. Lassan szedem le róla a csomagolást, nagyon koncentrálok, nehogy beégjek, hogy nem tudom kibontani. Gyorsan felnézek, mikor arra leszek figyelmes, hogy Tony engem néz. És felém sétál.. Ohh mekkora balfasz vagyok, most biztos jön,hogy kinevessen, amiért nem sikerül kibontanom a dobozt. Megáll előttem, és csak ennyit mondd - Add ide, majd én segítek. Odanyújtom neki a dobozt, és az ujjaink egy pillanatra összetalálkoznak. Puha, finom ujjak. Kibontja, majd visszaadja, és így szól: - Cserébe kérhetek egy szálat? Ez a kedvencem, és most nekem nincs. Igérem visszaadom! - ekkor már közelebbről nézett rám. Az arcom most biztos full vörös lehet. Közelről a szemébe nézek, mostmár látom, de nem tudom eldönteni, mégis milyen színű a szeme. A szürke rá a legmegfelelőbb szín, talán. - Oké - Bököm ki bizonytalanul. Odanyújtom neki, az ujjaink megint összeérnek. Én itt nem tudok cigizni. Még a végén ki esik a kezemből. - Bocsi srácok, de mennem kell, szólok oda mindenkinek, és gyorsan elhúzok. A parkban egy eldugott padra leülök, és rágyújtok. Már nem remegek. Itt kicsit kifújhatom magam. Elmélyülök, és azon gondolkodok, valyon Tony tudja a nevem? Figyelt egyáltalán mikor bemutatkoztam? Annyira gyönyörűek a szemei. Csak rá tudok gondolni. Pedig nem is ismerem. Nem tudok róla semmit.. Reménytelen eset vagyok. Egy csődtömeg.. Össze kéne szednem magam, holnap már nem lehetek ilyen félős. Gyerünk Candy, kapd össze magad!! sugallja a belső énem. Lassan felállok, és elindulok a buszmegálló felé, most inkább gyalog megyek, legyen időm gondolkodni. Út közben találkozok egyik barátnőmmel, Parissel, kb 1 éve ismerem, Horsham-ben lakik. Nagyon szeretem, aranyos lány, viszont még nálam is szenvedősebb. Délután a 3.05-ös Brighton-i busszal megyünk haza. Amint haza érek, kihívom Sophie-t, és elmesélem neki a napomat. Szerinte bekattantam. Mondjuk nem csodálom. Eszek, elpakolom a táskám, utána kiválasztom holnapra a ruhámat. Egy piros Mango márkájú póló, egy Noname piros cipő, és egy csőszárú farmer lesz rajtam. Azt hiszem, így jó lesz. Facebookra is felnézek, van egy ismerősnek jelölésem. Tony Jason. Úristen, most komolyan? Boldogan fogadom el a jelölést. Ezek szerint mégis tudja a nevemet. Este megfürdök, és nem kell sok idő, már álomba is merülök. Másnap már a Horsham-i busszal megyek suliba. Reggel buszon csekkolom a Facebookom, és egy ilyen üzenet vár: Köszönöm a cigit, széplány ;). Szentszar. Lefagytam, ha ez élőbe lett volna tuti nem tudok semmit se mondani, most viszont nyugodtan írom le, hogy Szívesen. Kíváncsi leszek, ma mi fog történni, mindenesetre össze kell kapnom magam..