A matektanárral visszamegyünk a teremhez, mert első óra matek. Végig unom az órát, zavarosnak érzem magam.. Szünetben, Tonyt félrehívom. - El kell mondanom valamit. - mondom. - Mit?? - kérdezi meglepődötten. - Az igazgatótól kaptam egy ingyen egyhónapos utazást Franciaországba. - közlöm vele szárazon. - Az remek! - csattan fel. - Mikor mész? - Jövőhét kedden.. - Összenézünk, és sokáig csak nézzük egymást. Nem szólunk semmit. Csak megölel, én pedig viszonzom. - Nézzétek, hogy egymásba vannak habarodva. - kiált fel Rebecca. Ő és Ricki azok, akiket utálok az osztályból. A többiek nem nevetnek, csak ők ketten. A délutánomat Vickyvel töltöm, leülünk a suli melletti parkba és beszélgetünk. - Van valami köztetek Tonyval? - kérdezi. Kis gondolkodás után válaszolok. - Nincs..vagyis még csak barátok vagyunk. Miért? - Húú, akkor bepróbálkozok nála, köszi, csak ennyit akartam tudni. - feleli vihogva. Amint ezt meghallom, akkora pofont lekeverek neki, csak úgy csattan. - Mondom MÉG nincs, te idióta!! Kösz szépen! - azzalfelpattantam és leléptem. Kikészülök. Remélem Tonynak nem jön be. Mi lesz most, hogy lelépek egy hónapra? És ha ezalatt az idő alatt összejönnek? Nem is akarok belegondolni. A délutánomat tanulással, és Sophie-val töltöm. Duma, lelki, kakaó, cigi, csipsz. Imádom ezt a csajt.
Eljött az indulás napja. Reggel látom, hogy 6an írtak a Facebook falamra. "Boldog születésnapot." Basszus, tényleg, ma van a szülinapom. Gyorsan elkészülök pénzt nem sokat viszek, mert az igazgató azt mondta, minden kölcséget áll. Elpakolok pár ruhát, gondolom lesz lehetőségem kimosni őket. Anyával hamar kiindulunk a reptérre. Álmos vagyok, éjjel nem tudtam aludni. Hirtelen megszólal az Egyenlők és meglátom, hogy kaptam egy üzit : "Boldog születésnapot. Vigyázz magadra! Szeretlek." Tony írta! Úristen, azt írta hogy szeret!! Nem tudom elhinni.
Folyt. Köv.
2013. augusztus 29., csütörtök
2013. augusztus 28., szerda
9. rész
Végül odaérünk egy parkolóba. Mindenhol a legújjabb, legdrágább autók sorakoznak előttem. Vajon mit akar mutatni?
- Ez az én motorom. - mondja. Egy meglehetősen régi motor áll előttem. a színe vöröses-barnás, itt-ott kopott, de pont ez teszi különlegessé. - Húú, nagyon tetszik ez a Simson Schwalbe! - olvasom le a motorról. - Örülök neki, reméltem, hogy tetszeni fog. Eljössz velem egy körre? - Iiiigen, nagyon szívesen! - áradozok. Felveszem a bukósisakot, mert csak egy van, és Tony ragaszkodott hozzá, hogy én vegyem fel. Milyen aranyos. Felülök mögé, elég kényelmetlenül, de ketten kezdünk el menni. Sikítozok az örömtől, nagyon jó érzés, mikor érzed, hogy "száguldasz". Egy hosszú mellékútra érkezünk ki. Körülöttünk fűz, és nyárfák sorakoznak. A szél kicsit fúj. Leszállunk, és én kitombolom magam. Nagyon pörgök, végül, ez a nap, amiről azt hittem, hogy az egyik legszarabb napom lesz, a legjobb lett. Tony megkínált cigivel, ésboldogan elfogadtam. Ketten néztük a csillagokat, és sokat nevettünk. Sajnos jelzett az "ébresztő", ezért el kell indulnom buszra. Motorral elkísér, és este búcsút veszünk. Annyira szeretem. Este boldogan alszok el. Másnap, már nem tudom mit vegyek fel,ezért a sárga pingvines pulcsimat, a kék csőnadrágom, és a nike deszkás cipőmnél megállok. Ez jó lesz. A hajamat összekötöm, és indulunk is. A buszon tolongás van. Reggel, mikor beérek suliba, az igazgató nekem támad. - Candy Smith? - Jóreggelt, igen. - Jöjjön velem kérem. - mondja. - Ohh ne, mit tettem. Várjunk, valószínű semmit, sosincs rám panasz. - Megérkezünk az igazgatóiba, ahol 3 ember áll. A matektanárom, az igazgatóhelyettes, és egy másik ember, akit még csak látásból sem ismerek. - Gratulálunk, az általános iskolai és az eddigi tanévben folytatott matematika tanulmányaid alapján, egy hónapos Franciaországi kirándulással jutalmazunk. A költségeket én állom, gratulálok. Október 16-án indulunk, a kora reggeli géppel. - mondja, miközben elégedettség sugárzik az arcáról. Egyszerre boldog, szomorú, meglepődött, és zavaros vagyok. - Köszönöm szépen. - végül ennyit mondok. Nem látom Tonyt egy hónapig. Viszont Franciaországba repülök. És egy hónapig nincs suli. Úristen. De nem találkozok Tonyval. Hirtelen elönt a szomorúság. Már most hiányzik.
Folyt. Köv.
- Ez az én motorom. - mondja. Egy meglehetősen régi motor áll előttem. a színe vöröses-barnás, itt-ott kopott, de pont ez teszi különlegessé. - Húú, nagyon tetszik ez a Simson Schwalbe! - olvasom le a motorról. - Örülök neki, reméltem, hogy tetszeni fog. Eljössz velem egy körre? - Iiiigen, nagyon szívesen! - áradozok. Felveszem a bukósisakot, mert csak egy van, és Tony ragaszkodott hozzá, hogy én vegyem fel. Milyen aranyos. Felülök mögé, elég kényelmetlenül, de ketten kezdünk el menni. Sikítozok az örömtől, nagyon jó érzés, mikor érzed, hogy "száguldasz". Egy hosszú mellékútra érkezünk ki. Körülöttünk fűz, és nyárfák sorakoznak. A szél kicsit fúj. Leszállunk, és én kitombolom magam. Nagyon pörgök, végül, ez a nap, amiről azt hittem, hogy az egyik legszarabb napom lesz, a legjobb lett. Tony megkínált cigivel, ésboldogan elfogadtam. Ketten néztük a csillagokat, és sokat nevettünk. Sajnos jelzett az "ébresztő", ezért el kell indulnom buszra. Motorral elkísér, és este búcsút veszünk. Annyira szeretem. Este boldogan alszok el. Másnap, már nem tudom mit vegyek fel,ezért a sárga pingvines pulcsimat, a kék csőnadrágom, és a nike deszkás cipőmnél megállok. Ez jó lesz. A hajamat összekötöm, és indulunk is. A buszon tolongás van. Reggel, mikor beérek suliba, az igazgató nekem támad. - Candy Smith? - Jóreggelt, igen. - Jöjjön velem kérem. - mondja. - Ohh ne, mit tettem. Várjunk, valószínű semmit, sosincs rám panasz. - Megérkezünk az igazgatóiba, ahol 3 ember áll. A matektanárom, az igazgatóhelyettes, és egy másik ember, akit még csak látásból sem ismerek. - Gratulálunk, az általános iskolai és az eddigi tanévben folytatott matematika tanulmányaid alapján, egy hónapos Franciaországi kirándulással jutalmazunk. A költségeket én állom, gratulálok. Október 16-án indulunk, a kora reggeli géppel. - mondja, miközben elégedettség sugárzik az arcáról. Egyszerre boldog, szomorú, meglepődött, és zavaros vagyok. - Köszönöm szépen. - végül ennyit mondok. Nem látom Tonyt egy hónapig. Viszont Franciaországba repülök. És egy hónapig nincs suli. Úristen. De nem találkozok Tonyval. Hirtelen elönt a szomorúság. Már most hiányzik.
Folyt. Köv.
2013. augusztus 27., kedd
Tony véleménye a 9-részről Tony szerzeménye.
Ekkor odaértünk egy padhoz. A közeli utcáról hallatszódott a négerek terültvédelmi kiáltozásai. A pad körül ürülék volt mindenfelé. Tony csak egy mélyet szippantott bele, ügyet sem véve a orr facsaró szagról. Hmmm erős személyiség. Pár percig csak ültünk egymás mellett, és az időjárásról beszéltünk.
-Szép időnk van
-igen.
*20 perc*
-Szép időnk van
-igen.
Ekkor elérekezettnek gondoltam hogy rákérdezzek mit akart mutatni. Épp belekezdett volna, de megjelent a távolból egy néger. Biciklin jött, rajta hatalmas Bulcsú felirattal. Megpróbált befaralni elénk, de rosszul sült el. Arcal előre a kupac szarba esett. Ekkor megszólalt: Nah elmondtad már neki Tony , hogy terhes vagy? Ekkor hatalmas megdöbbenés látszódott az arcán, de az enyémen nagyobb. Rákérdeztem: Micsoda terhes vagy?
Tony erre mély levegőt vett...
-Szép időnk van
-igen.
*20 perc*
-Szép időnk van
-igen.
Ekkor elérekezettnek gondoltam hogy rákérdezzek mit akart mutatni. Épp belekezdett volna, de megjelent a távolból egy néger. Biciklin jött, rajta hatalmas Bulcsú felirattal. Megpróbált befaralni elénk, de rosszul sült el. Arcal előre a kupac szarba esett. Ekkor megszólalt: Nah elmondtad már neki Tony , hogy terhes vagy? Ekkor hatalmas megdöbbenés látszódott az arcán, de az enyémen nagyobb. Rákérdeztem: Micsoda terhes vagy?
Tony erre mély levegőt vett...
8. rész
Amint meghallom a hangját, sebesen visszafordulok. Lihegve mondja - Figyelj, nem haragszom, és te se haragudj amiért úgy beszéltem veled. A szemei a sötétben mégszebbek.. Nem tudok rá haragudni. - Köszönöm, és nem haragszom! - válaszolom mosolyogva, és megölelem. - Pillanat, mindjárt jövök, csak elintézek valamit. - Addig én leülök a földre. - Nem szól semmit, csak elindul. Olivia hirtelen kiroham, és fél füllel, de hallom amit beszélnek.
- Hol voltál ilyen sokáig?? Velem kellett volna lenned, ha már párban jöttünk. - mondja mérgesen Olivia.
- Egyik barátommal voltam. - válaszolja. - Azzal az izetlennel, akinek egy barátja sincs? - nevet fel. Még egy megalázás. - Képzeld el, te idióta, hogy vannak barátai. Legalább is én biztos itt vagyok neki! Te viszont egy senki vagy, itt nyalsz nekem ,hogy újra összejöjjünk, de én megmondtam, hogy nem kérek belőled! Csak azért nem küldtelek el a faszba, mert megszántalak. Szánalmas vagy. Menj vagdosd az ereid, úgyis az a Hobbyd. Csicska.. - Tony már szinte kiabál, sose láttam még ilyen mérgesnek. A csaj meg sem tud szólalni, csak el megy. Istenem, de jó érzés látni, hogy aki beszól nekem, most visszakapja. Tony bemegy a tornaterembe, és 2 sörrel jön vissza. - Ez meg mi volt? - kérdezem meglepődve. - Hülye ez a csaj. De most ne vele foglalkozzunk. Tessék. - azzal nekem dobja az egyik sört. - Köszönöm. - mondom.
- Mesélj valamit magadról. Szinte semmit sem tudok rólad. - Fürkészi a tekintetem. Istenem, de jól néz ki.
- Mit akarsz tudni? - kérdezem. - Mindent. De először mesélj, mi ez a névváltoztatás. Ha szeretnél. - Rendben van. - komolyodik meg a hangom. Most már bízom benne! - Még egészen kicsi voltam, amikor apukám elhagyott minket. Alkoholista volt, anya állandóan sírt. De én nagyon szerettem. Azt mondta, még találkozunk. Utána még pár évig eljött a születésnapjaimra. A 12.re nem jött el. Szomorú voltam. Rá pár hónapra, találkoztam vele, és kaptam tőle Kinder tojásokat. Gondolom utó-szülinapi ajándékként szánta. Kicsit elkésett. Utána anya összejött egy másik férfivel. Nagyon sokáig nem bírtam, aztán lassan, de apának szólítottam. A másik levett a nevéről, és ezért lett más a vezetéknevem. - Tony már szinte könnyez. - Gyere ide. - azzal odahúz magához, és megsimogatja a hajam. Nagyon jól esik, úgy érzem, mellette biztonságban vagyok. - Bízol bennem? - kérdezi. - Őőő, igen persze, de miért? - Gyere, mutatok valamit. - mondja, és megfogja a kezem. - Mit?? - kérdezem . De nem válaszol, csak sétálunk hosszú percekig.
Folyt. Köv.
- Hol voltál ilyen sokáig?? Velem kellett volna lenned, ha már párban jöttünk. - mondja mérgesen Olivia.
- Egyik barátommal voltam. - válaszolja. - Azzal az izetlennel, akinek egy barátja sincs? - nevet fel. Még egy megalázás. - Képzeld el, te idióta, hogy vannak barátai. Legalább is én biztos itt vagyok neki! Te viszont egy senki vagy, itt nyalsz nekem ,hogy újra összejöjjünk, de én megmondtam, hogy nem kérek belőled! Csak azért nem küldtelek el a faszba, mert megszántalak. Szánalmas vagy. Menj vagdosd az ereid, úgyis az a Hobbyd. Csicska.. - Tony már szinte kiabál, sose láttam még ilyen mérgesnek. A csaj meg sem tud szólalni, csak el megy. Istenem, de jó érzés látni, hogy aki beszól nekem, most visszakapja. Tony bemegy a tornaterembe, és 2 sörrel jön vissza. - Ez meg mi volt? - kérdezem meglepődve. - Hülye ez a csaj. De most ne vele foglalkozzunk. Tessék. - azzal nekem dobja az egyik sört. - Köszönöm. - mondom.
- Mesélj valamit magadról. Szinte semmit sem tudok rólad. - Fürkészi a tekintetem. Istenem, de jól néz ki.
- Mit akarsz tudni? - kérdezem. - Mindent. De először mesélj, mi ez a névváltoztatás. Ha szeretnél. - Rendben van. - komolyodik meg a hangom. Most már bízom benne! - Még egészen kicsi voltam, amikor apukám elhagyott minket. Alkoholista volt, anya állandóan sírt. De én nagyon szerettem. Azt mondta, még találkozunk. Utána még pár évig eljött a születésnapjaimra. A 12.re nem jött el. Szomorú voltam. Rá pár hónapra, találkoztam vele, és kaptam tőle Kinder tojásokat. Gondolom utó-szülinapi ajándékként szánta. Kicsit elkésett. Utána anya összejött egy másik férfivel. Nagyon sokáig nem bírtam, aztán lassan, de apának szólítottam. A másik levett a nevéről, és ezért lett más a vezetéknevem. - Tony már szinte könnyez. - Gyere ide. - azzal odahúz magához, és megsimogatja a hajam. Nagyon jól esik, úgy érzem, mellette biztonságban vagyok. - Bízol bennem? - kérdezi. - Őőő, igen persze, de miért? - Gyere, mutatok valamit. - mondja, és megfogja a kezem. - Mit?? - kérdezem . De nem válaszol, csak sétálunk hosszú percekig.
Folyt. Köv.
2013. augusztus 25., vasárnap
7. rész
Köszönés nélkül megszólal. - Gyönyörű vagy! - amint ezt kimondja, egyszerre eluralkodik bennem a düh. - Most mit hazudsz nekem? Menj inkább a barátnőcskédhez, én is mennék ha lenne valaki. - mérhetetlen csalódottság sugárzik az arcáról. - Hogy mi?? Komolyan ekkora buta vagy? Én téged akartlak elhívni!! - Neem. hazudsz! Hallottam mikor mondtad Danielnek, hogy Olivia már elhívott! - már felemelem a hangom, mire közbeszól. - Képzeld, igen, elhívott, de nem válaszoltam neki semmit, mert téged akartalak elhívni. Ezért kérdeztem meg, hogy van-e párod a bálra. És ha tudni akarod, ő a volt barátnőm, de most már csak barátok vagyunk. Milyen jó, hogy nem hívtalak el! Hatalmasat csalódtam benned! Látni sem bírlak..
Abban a pillanatban az arcomat elborítják a könnyek, és futni kezdek. Undorodom magamtól. Az eső elkezd szakadni. Az arcom felfelé hajtom, becsukom a szemem, és hagyom, hogy az eső letisztítsa az arcom. Hogy lehettem ilyen hülye. Bocsánatot kell kérem tőle. De nem ilyen állapotban. Még szerencse, hogy hoztam magammal sminket, pénzt, és váltóruhát. Bemegyek egy közeli boltba, és a mosdóban átöltözök. Magamra húzok egy fekete farmert, egy fehér blúzt, és egy sötétkék blézert. A hajam konytba fogom, és a szemfestékem lemosom. Csak a spirált hagyom rajta. Mikor már végefelé járunk a bálnak, bemegyek, és megkeresem Tonyt. Mikor megtalálom a barátaival, odamegyek és halkan megkérdezem: - Beszélhetnénk? - Ok. - válaszolja, és arréb megyünk. - Figyelj, nagyon sajnálom. Én csak.. szóval jó barátom vagy, éstetszel nekem..és izé.. féltékeny voltam, mikor hallottam, hogy vele mész. Csak nem akartam lúzernek tűnni, azért találtam ki, hogy jön velem valaki..De aztán megbántam. - megszorítom a kezét, remélve, hogy nem lök el, és gyorsan átölelem. - Nem kell mondanod semmit, csak kérlek, majd bocsáss meg. Szia! - azzal elengedem a kezét, és elsétálok. Csak megyek a sötétben, és össze vagyok zavarodva. Már nem sírok. Kiáltást hallok a hátam mögül:Candy! Kérlek várj!
Folyt. Köv.
Abban a pillanatban az arcomat elborítják a könnyek, és futni kezdek. Undorodom magamtól. Az eső elkezd szakadni. Az arcom felfelé hajtom, becsukom a szemem, és hagyom, hogy az eső letisztítsa az arcom. Hogy lehettem ilyen hülye. Bocsánatot kell kérem tőle. De nem ilyen állapotban. Még szerencse, hogy hoztam magammal sminket, pénzt, és váltóruhát. Bemegyek egy közeli boltba, és a mosdóban átöltözök. Magamra húzok egy fekete farmert, egy fehér blúzt, és egy sötétkék blézert. A hajam konytba fogom, és a szemfestékem lemosom. Csak a spirált hagyom rajta. Mikor már végefelé járunk a bálnak, bemegyek, és megkeresem Tonyt. Mikor megtalálom a barátaival, odamegyek és halkan megkérdezem: - Beszélhetnénk? - Ok. - válaszolja, és arréb megyünk. - Figyelj, nagyon sajnálom. Én csak.. szóval jó barátom vagy, éstetszel nekem..és izé.. féltékeny voltam, mikor hallottam, hogy vele mész. Csak nem akartam lúzernek tűnni, azért találtam ki, hogy jön velem valaki..De aztán megbántam. - megszorítom a kezét, remélve, hogy nem lök el, és gyorsan átölelem. - Nem kell mondanod semmit, csak kérlek, majd bocsáss meg. Szia! - azzal elengedem a kezét, és elsétálok. Csak megyek a sötétben, és össze vagyok zavarodva. Már nem sírok. Kiáltást hallok a hátam mögül:Candy! Kérlek várj!
Folyt. Köv.
6. rész
Az újságos csaj..De ki az? Én nem is ismerem.. Alacsony, a haja vöröses-feketés, középhosszú. Az arca kerek, és szeplős. Elég üres a tekintete, a hangja pedig parancsoló. De honnan ismeri? 10R-be jár, ennyit tudok róla. Sam kérdezi, miért van rossz kedvem. Nem válaszolok neki.. Első órában kikapjuk a matek dogát, ötös lett. Még a jókedvem is elszállt, az egyetlen vigasztaló pont, hogy anya örülni fog a jó jegynek. Tony pedig elmegy a lánnyal, összejönnek, boldogan élnek amíg meg nem halnak, én meg egyedül fogok megdögleni 72 macskával. Jó kilátások.. Az órákon többnyire odafigyelek, viszont nagyon szomorú vagyok a bál miatt. Iskola után, Tony felajánlja, hogy elkísér a buszmegállóig. Nem volt még ilyen. Persze elfogadom, de nem örülök neki. - Van már párod a bálra? - kérdezi. Mit válaszoljak? Lúzernek fog tartani.. - Igen van! - csattanok fel mérgesen. - Ki?? - kérdezi tágra nyilt szemekkel. - Nem mindegy? - válaszolom lekezelően..
Nem szólunk semmit. Megkínálom cigivel, elfogadja. A buszmegállóban megölel, és mindenki megy, amerre jónak látja. Én haza, mert muszáj, ő pedig a haverjaihoz, mert megteheti.. Teljesen mások vagyunk.. Nem tudom, hogy mit gondoltam, mikor azt hittem, bármi lehet közöttünk.
Elérkezett a bál napja. Egy szombati nap. A délelőttömet azzal töltöm, hogy embereket keresek, kit tudnék beszervezni, hogy ne égjek be Tony előtt. De nem megy. Nem vagyok képes mással menni. Én vele szeretnék.. Lehet el se megyek. De az meg még cinkebb. Nálunk a gólyabál nem olyan, mint más iskolában. Itt az emberek többsége párban érkezik. Akik nem, azok az asztaloknál kortyolgatják az italokat, és elalszanak az unalomtól. Hátha ott találok valakit, és táncol velem egyet. Jobb , mint a semmi. A hajamat kiengedem, az alját begöndörítem, a szememet csak vkonyan húzom ki. A szemhélyamra arany csillámokat szórok. A fényben szépen mutat. A ruhám, egy középhosszú, sötétkék ruha, középen aranyozott övvel. A cipőm egy lapossarkú fekete balerina cipő. Azt hiszem , így jó leszek. Este, a 22:45ös busszal megyek haza. Mikor odaérek, megpillantom Tonyt, és a lányt. Amikor észrevesznek, Tony mond valamit a csajnak, és felém jön.. Basszus..
Folyt.Köv.
Nem szólunk semmit. Megkínálom cigivel, elfogadja. A buszmegállóban megölel, és mindenki megy, amerre jónak látja. Én haza, mert muszáj, ő pedig a haverjaihoz, mert megteheti.. Teljesen mások vagyunk.. Nem tudom, hogy mit gondoltam, mikor azt hittem, bármi lehet közöttünk.
Elérkezett a bál napja. Egy szombati nap. A délelőttömet azzal töltöm, hogy embereket keresek, kit tudnék beszervezni, hogy ne égjek be Tony előtt. De nem megy. Nem vagyok képes mással menni. Én vele szeretnék.. Lehet el se megyek. De az meg még cinkebb. Nálunk a gólyabál nem olyan, mint más iskolában. Itt az emberek többsége párban érkezik. Akik nem, azok az asztaloknál kortyolgatják az italokat, és elalszanak az unalomtól. Hátha ott találok valakit, és táncol velem egyet. Jobb , mint a semmi. A hajamat kiengedem, az alját begöndörítem, a szememet csak vkonyan húzom ki. A szemhélyamra arany csillámokat szórok. A fényben szépen mutat. A ruhám, egy középhosszú, sötétkék ruha, középen aranyozott övvel. A cipőm egy lapossarkú fekete balerina cipő. Azt hiszem , így jó leszek. Este, a 22:45ös busszal megyek haza. Mikor odaérek, megpillantom Tonyt, és a lányt. Amikor észrevesznek, Tony mond valamit a csajnak, és felém jön.. Basszus..
Folyt.Köv.
5. rész
- Mert nem szeretem, hogy ha ilyen szép lány, mint te szomorú. Akarsz róla beszélni? - Még nem. - felelem szipogva. - Csak ölelj át, légyszives. - Abban a pillanatban átölelt. Lehet, hogy ez neki csak egy baráti ölelés, de nekem nem. Még hosszú percekig így maradunk. Sokkal jobban érzem magam.
A távolból lépteket hallunk. Az ofő nyit be, de mikor meglátja a kisírt szemem, csak ennyit szól: - Egy óra igazolva. De nem lesz több ilyen! Világos? - Rendben, köszönjük. Kicsengetés után visszamentünk a teremhez, és megköszöntem Tonynak a segítséget. Vicky azonnal nekem ront. - Te Tonyval voltál? - Őőőő, igen, miért? - Semmi.. feleli titokzatosan.
Szünetben a suliújságos csaj bejön, és elkiáltja magát. - Góóólyabál, 2012.09.05. Nelson tornaterem! - és ezzel a lendülettel bevágja az ajtót. - Candy, ugye jössz? - kérdezi Vicky őrjöngve. - Hát, ha anya elenged. Úgysem fog elengedni...
- És kivel mész? - kérdezi. - Hááát, aki elhív. És te? - Akit elhívok, azzal. Nem hinném, hogy nemet mondd. - mondja büszkén. Suli után még Danielékkel elszivok egy cigit, utána Samanthával megyek Árkádba új cipőt venni. A régi deszkásom elszakadt, meg szét fog jönni a talpa. Sam nagyon jó fej lány, csak kicsit gyerekes, de nem baj. Szeretek vele lenni. Nagyon kérdezget, hogy tetszik-e valaki, de nem érzem magam késznek arra, hogy beszéljek neki róla. Nem is ismerem annyira. A buszon tolakodás van. Otthon tanulok, és anyát megkérdezem a gólyabálról. - Ha a holnapi matek dogád 5ös lesz mehetsz, ha nem, akkor nem mehetsz. - feleli szigorúan.
Remélem Tony elhív. Ha valaki mással megy, el se megyek a bálra..
Másnap reggel Sam-mel cigizek, és meghallom, hogy Tony Daniellel dumál.- Úhh, hallod olyan dögös csajt hívtam el a bálra, egyből igent mondott. 9.T-s. - dicsekedik Daniel. - Az jó. Én nem hívtam senkit, mert már elhívtak. Itt meglepődve, és csalódottan hallgatom tovább, mikor meghallom, hogy ki hívta el. Neem, ez lehetetlen...
Folyt. Köv.
A távolból lépteket hallunk. Az ofő nyit be, de mikor meglátja a kisírt szemem, csak ennyit szól: - Egy óra igazolva. De nem lesz több ilyen! Világos? - Rendben, köszönjük. Kicsengetés után visszamentünk a teremhez, és megköszöntem Tonynak a segítséget. Vicky azonnal nekem ront. - Te Tonyval voltál? - Őőőő, igen, miért? - Semmi.. feleli titokzatosan.
Szünetben a suliújságos csaj bejön, és elkiáltja magát. - Góóólyabál, 2012.09.05. Nelson tornaterem! - és ezzel a lendülettel bevágja az ajtót. - Candy, ugye jössz? - kérdezi Vicky őrjöngve. - Hát, ha anya elenged. Úgysem fog elengedni...
- És kivel mész? - kérdezi. - Hááát, aki elhív. És te? - Akit elhívok, azzal. Nem hinném, hogy nemet mondd. - mondja büszkén. Suli után még Danielékkel elszivok egy cigit, utána Samanthával megyek Árkádba új cipőt venni. A régi deszkásom elszakadt, meg szét fog jönni a talpa. Sam nagyon jó fej lány, csak kicsit gyerekes, de nem baj. Szeretek vele lenni. Nagyon kérdezget, hogy tetszik-e valaki, de nem érzem magam késznek arra, hogy beszéljek neki róla. Nem is ismerem annyira. A buszon tolakodás van. Otthon tanulok, és anyát megkérdezem a gólyabálról. - Ha a holnapi matek dogád 5ös lesz mehetsz, ha nem, akkor nem mehetsz. - feleli szigorúan.
Remélem Tony elhív. Ha valaki mással megy, el se megyek a bálra..
Másnap reggel Sam-mel cigizek, és meghallom, hogy Tony Daniellel dumál.- Úhh, hallod olyan dögös csajt hívtam el a bálra, egyből igent mondott. 9.T-s. - dicsekedik Daniel. - Az jó. Én nem hívtam senkit, mert már elhívtak. Itt meglepődve, és csalódottan hallgatom tovább, mikor meghallom, hogy ki hívta el. Neem, ez lehetetlen...
Folyt. Köv.
2013. augusztus 24., szombat
4. rész
Reggel Dave-vel együtt sétálok be a suliba. Egyből észreveszem Tonyt, olyan 10-15 ember társaságában cigizik. Idefut hozzám. Összeszedem magam. - Hol a Cigim Tony? - kérdezem nevetve. - Tessék. - Nyújtja felém mosolyogva. Megköszönöm neki, majd összeszedem Vickyt , és együtt bemegyünk a terembe. Első óra töri, mondhatom repdesek az örömtől.. Hogy vége legyen! Végigszenvedem az órát, utána ofőin a bizonyítványokat válogatja ofő. - Ki az a Candy Davis? - kérdezi az ofő. Jajj ne, az emlékek... A könnyezés határán vagyok,végül jelentkezek, és mondom. - Én vagyok, tanárnő. - Rendben van, köszönöm.
Láttam rajta, hogy nemigen akarja feszegetni a témát. Én viszont magam alatt vagyok. Szünetben Vicky csak némán ül mellettem. A távolból Ricki hangját hallom. - Figyeljétek azt a szerencsétlent, még az apja is elhagyta! Tiszta szééégyen! - kész. betelt a pohár. felpattanok, odamegyek, és beleüvöltök a képében, de közben a sírás folytogat. - Na ide figyelj te kis ribanc, mit képzelsz ki vagy te, hogy közöd legyen az életemhez? Én legalbb nem nyalok be mindenkinél, és sokkal becsületesebb ember vagyok, mint te! Egy szégyen vagy, remélem hamar megdöglesz!! - ekkor próbál visszaszólni - Hallod, te nekem... - de nemtudja befejezni a mondatot, mert teljes hangerőmből a képébe üvöltök. - KUSS LEGYEN!
Az egész terem hallgat, senki nem áll mellettem, és inkább kirohanok a teremből. Rohanok, de nem tudom hova. Megyek minél lejjebb az épületben. A pince sötét, üres folyosóján találom magam, össz-vissz 3 teremmel. Bepillantok az egyikbe. Üres, még a villany sem működik. Becsukom magam után az ajtót, lerogyok a földre, és sírni kezdek. A sminkem ízét szinte a számban érzem, köpködök, nem tudok másra gondolni, csak a múltamra. Hallom, hogy becsengetnek. Nem érdekel, én most itt maradok. Egy 10 perccel később, hallom, hogy valaki bekopog. - Ki vagy és mit akarsz? - kérdezem dühösen. - Segíteni.
Egyből felismerem ezt a hangot... Neem, ez lehetetlen. - megpillantom a szép szürke szemét az ajtó résében, rendes, hogy nem tör rám.Villámgyorsan letörlöm a könnyeim, és szólok neki. - Gyere..
A szívem hirtelen gyorsabban ver. Komolyan ott hagyta az órát, miattam? Istenem!
- Sokkal szebb vagy, mikor mosolyogsz. - mondja, közben a tekintetem fürkészi. - Kicsit elpirulok, meglepődök, és azt veszem észre, hogy a könnyeim törölgeti egy zsepivel.
- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdezem
Folyt. Köv.
Láttam rajta, hogy nemigen akarja feszegetni a témát. Én viszont magam alatt vagyok. Szünetben Vicky csak némán ül mellettem. A távolból Ricki hangját hallom. - Figyeljétek azt a szerencsétlent, még az apja is elhagyta! Tiszta szééégyen! - kész. betelt a pohár. felpattanok, odamegyek, és beleüvöltök a képében, de közben a sírás folytogat. - Na ide figyelj te kis ribanc, mit képzelsz ki vagy te, hogy közöd legyen az életemhez? Én legalbb nem nyalok be mindenkinél, és sokkal becsületesebb ember vagyok, mint te! Egy szégyen vagy, remélem hamar megdöglesz!! - ekkor próbál visszaszólni - Hallod, te nekem... - de nemtudja befejezni a mondatot, mert teljes hangerőmből a képébe üvöltök. - KUSS LEGYEN!
Az egész terem hallgat, senki nem áll mellettem, és inkább kirohanok a teremből. Rohanok, de nem tudom hova. Megyek minél lejjebb az épületben. A pince sötét, üres folyosóján találom magam, össz-vissz 3 teremmel. Bepillantok az egyikbe. Üres, még a villany sem működik. Becsukom magam után az ajtót, lerogyok a földre, és sírni kezdek. A sminkem ízét szinte a számban érzem, köpködök, nem tudok másra gondolni, csak a múltamra. Hallom, hogy becsengetnek. Nem érdekel, én most itt maradok. Egy 10 perccel később, hallom, hogy valaki bekopog. - Ki vagy és mit akarsz? - kérdezem dühösen. - Segíteni.
Egyből felismerem ezt a hangot... Neem, ez lehetetlen. - megpillantom a szép szürke szemét az ajtó résében, rendes, hogy nem tör rám.Villámgyorsan letörlöm a könnyeim, és szólok neki. - Gyere..
A szívem hirtelen gyorsabban ver. Komolyan ott hagyta az órát, miattam? Istenem!
- Sokkal szebb vagy, mikor mosolyogsz. - mondja, közben a tekintetem fürkészi. - Kicsit elpirulok, meglepődök, és azt veszem észre, hogy a könnyeim törölgeti egy zsepivel.
- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdezem
Folyt. Köv.
3. rész
Nem szólok semmit, csak halvány mosolyra húzom a számat. Daniellel odasétálok a többiekhez. Halkan kinyögök egy sziát, a többiek visszaköszönnek, de Samantha nem. Samantha egy rövid, barna hajú és barna szemű lány, jófejnek tűnik. Várjunk csak.. ő most épp Tonyval beszélget, fél füllel ugyan, de hallom, hogy Tony cigit kér tőle. Sam nem akar neki adni. Már el is felejtetem miért vagyok itt. Előveszem a bontatlan doboz Kék Bondomat. Lassan szedem le róla a csomagolást, nagyon koncentrálok, nehogy beégjek, hogy nem tudom kibontani. Gyorsan felnézek, mikor arra leszek figyelmes, hogy Tony engem néz. És felém sétál.. Ohh mekkora balfasz vagyok, most biztos jön,hogy kinevessen, amiért nem sikerül kibontanom a dobozt. Megáll előttem, és csak ennyit mondd - Add ide, majd én segítek. Odanyújtom neki a dobozt, és az ujjaink egy pillanatra összetalálkoznak. Puha, finom ujjak. Kibontja, majd visszaadja, és így szól: - Cserébe kérhetek egy szálat? Ez a kedvencem, és most nekem nincs. Igérem visszaadom! - ekkor már közelebbről nézett rám. Az arcom most biztos full vörös lehet. Közelről a szemébe nézek, mostmár látom, de nem tudom eldönteni, mégis milyen színű a szeme. A szürke rá a legmegfelelőbb szín, talán. - Oké - Bököm ki bizonytalanul. Odanyújtom neki, az ujjaink megint összeérnek. Én itt nem tudok cigizni. Még a végén ki esik a kezemből. - Bocsi srácok, de mennem kell, szólok oda mindenkinek, és gyorsan elhúzok. A parkban egy eldugott padra leülök, és rágyújtok. Már nem remegek. Itt kicsit kifújhatom magam. Elmélyülök, és azon gondolkodok, valyon Tony tudja a nevem? Figyelt egyáltalán mikor bemutatkoztam? Annyira gyönyörűek a szemei. Csak rá tudok gondolni. Pedig nem is ismerem. Nem tudok róla semmit.. Reménytelen eset vagyok. Egy csődtömeg.. Össze kéne szednem magam, holnap már nem lehetek ilyen félős. Gyerünk Candy, kapd össze magad!! sugallja a belső énem. Lassan felállok, és elindulok a buszmegálló felé, most inkább gyalog megyek, legyen időm gondolkodni. Út közben találkozok egyik barátnőmmel, Parissel, kb 1 éve ismerem, Horsham-ben lakik. Nagyon szeretem, aranyos lány, viszont még nálam is szenvedősebb. Délután a 3.05-ös Brighton-i busszal megyünk haza. Amint haza érek, kihívom Sophie-t, és elmesélem neki a napomat. Szerinte bekattantam. Mondjuk nem csodálom. Eszek, elpakolom a táskám, utána kiválasztom holnapra a ruhámat. Egy piros Mango márkájú póló, egy Noname piros cipő, és egy csőszárú farmer lesz rajtam. Azt hiszem, így jó lesz. Facebookra is felnézek, van egy ismerősnek jelölésem. Tony Jason. Úristen, most komolyan? Boldogan fogadom el a jelölést. Ezek szerint mégis tudja a nevemet. Este megfürdök, és nem kell sok idő, már álomba is merülök. Másnap már a Horsham-i busszal megyek suliba. Reggel buszon csekkolom a Facebookom, és egy ilyen üzenet vár: Köszönöm a cigit, széplány ;). Szentszar. Lefagytam, ha ez élőbe lett volna tuti nem tudok semmit se mondani, most viszont nyugodtan írom le, hogy Szívesen. Kíváncsi leszek, ma mi fog történni, mindenesetre össze kell kapnom magam..
2. rész
Gondolkozás nélkül felpattanok, és lesütöm a szemem. - Maga jön. - szólal meg az ofő. - Tessék? - kérdezem megszeppenve. - Hol volt ebben az elmúlt 5 percben? Na, rajta, mutatkozzon be! - Elnézést.. -
Nyelek egy nagyot, és minden bátorságom összeszedve a tanárra nézek, és elkezdem. - Candy Smith vagyok, 14 éves, Crawley-ben lakom, van egy testvérem, kedvenc tantárgyam az angol.. - hirtelen nem tudok mást mondani. - És barátod van, vagy volt? - alig merek válaszolni - Nincs és nem is volt sosem..
A háttérből egy hosszú, szőke hajú lány odaszól nekem. - Nyugi, ne legyél zavarban, ha én is így néznék ki, én is szégyellném!
Hát köszönöm ez baromi jól esett. Biztos ő az osztály legmenőbb csaja, jobban teszem, ha nem szólok neki vissza. Mindenki, aki körülötte ül, nevet. Kivéve egy embert. Tonyt. Ő az Iphone-ját nyomkodja, és ahogy látom,nem nagyon nevettette meg a lány beszólása. Ennek örülök. Mostmár tényleg figyelek az órára. Érdekel a többiek bemutatkozása. Lassan elérkezünk a szőke hajú lányhoz. Lazán, hánykolódva felkel az asztaltól, és ráérősen elkezdi. - Ricki Clark vagyok, 15 éves, Wickfordban lakom, nincs tesóm, nincs kedvenc tantárgyam, imádok bulizni, sok barátom van. És, most nincs pasim, de már volt pár. - mondja unottan, utána leül a székre, és beszélgetni kezd.
Ricki.. Annyira felhúzott, ezt a beszólást még vissza fogja kapni! A következő névnél egyből oldalra fordulok.
- Tony Jason fejezze be a telefonozást!! És kezdje. - Tony Jason vagyok, 16 éves, Bracknellben lakom, nincs tesóm, van egy motorom, sok haverom van, és MOST szingli vagyok.
Mély, egyenletes hangja van. Szinte simogatja a fülemet. És nincs barátnője!! Bár, az én elcseszett fajtám biztos nem kell neki, reménytelen vagyok. A magamban lezavart hisztiroham után, kicsengetnek, és mindenki mehet haza. Az ajtóhoz hatalmas sor vezet, mindenki tolakodik, folyamatosan a lábamra lépnek, mikor kiérek, és a friss eső utáni levegőt beszippantom. Nagyon ideges vagyok. Legszívesebben rágyújtanék. Anyáék tudják, hogy néha egy-két szálat elszívok, de nem nagyon tetszik nekik. Kitolakodok a tömegből, és egy nyugis helyen előveszek egy doboz cigit. Kék Bond, a kedvencem. Mögöttem, egy már ismerős hang szólal meg, épp mikor rá akarok gyújtani. A szőke hajú srác az, mint már kiderült Daniel a neve. - Héé Candy, van kedved velünk cigizni? Ne állj ott egyedül! - Velünk? Mégis kikre gondol? Ó ne, Tony is biztos ott lesz, és ha bunkó lesz? És ha nem szól semmit, vagy beégek? Nem tudom mit mondjak..
Folyt. köv.
Nyelek egy nagyot, és minden bátorságom összeszedve a tanárra nézek, és elkezdem. - Candy Smith vagyok, 14 éves, Crawley-ben lakom, van egy testvérem, kedvenc tantárgyam az angol.. - hirtelen nem tudok mást mondani. - És barátod van, vagy volt? - alig merek válaszolni - Nincs és nem is volt sosem..
A háttérből egy hosszú, szőke hajú lány odaszól nekem. - Nyugi, ne legyél zavarban, ha én is így néznék ki, én is szégyellném!
Hát köszönöm ez baromi jól esett. Biztos ő az osztály legmenőbb csaja, jobban teszem, ha nem szólok neki vissza. Mindenki, aki körülötte ül, nevet. Kivéve egy embert. Tonyt. Ő az Iphone-ját nyomkodja, és ahogy látom,nem nagyon nevettette meg a lány beszólása. Ennek örülök. Mostmár tényleg figyelek az órára. Érdekel a többiek bemutatkozása. Lassan elérkezünk a szőke hajú lányhoz. Lazán, hánykolódva felkel az asztaltól, és ráérősen elkezdi. - Ricki Clark vagyok, 15 éves, Wickfordban lakom, nincs tesóm, nincs kedvenc tantárgyam, imádok bulizni, sok barátom van. És, most nincs pasim, de már volt pár. - mondja unottan, utána leül a székre, és beszélgetni kezd.
Ricki.. Annyira felhúzott, ezt a beszólást még vissza fogja kapni! A következő névnél egyből oldalra fordulok.
- Tony Jason fejezze be a telefonozást!! És kezdje. - Tony Jason vagyok, 16 éves, Bracknellben lakom, nincs tesóm, van egy motorom, sok haverom van, és MOST szingli vagyok.
Mély, egyenletes hangja van. Szinte simogatja a fülemet. És nincs barátnője!! Bár, az én elcseszett fajtám biztos nem kell neki, reménytelen vagyok. A magamban lezavart hisztiroham után, kicsengetnek, és mindenki mehet haza. Az ajtóhoz hatalmas sor vezet, mindenki tolakodik, folyamatosan a lábamra lépnek, mikor kiérek, és a friss eső utáni levegőt beszippantom. Nagyon ideges vagyok. Legszívesebben rágyújtanék. Anyáék tudják, hogy néha egy-két szálat elszívok, de nem nagyon tetszik nekik. Kitolakodok a tömegből, és egy nyugis helyen előveszek egy doboz cigit. Kék Bond, a kedvencem. Mögöttem, egy már ismerős hang szólal meg, épp mikor rá akarok gyújtani. A szőke hajú srác az, mint már kiderült Daniel a neve. - Héé Candy, van kedved velünk cigizni? Ne állj ott egyedül! - Velünk? Mégis kikre gondol? Ó ne, Tony is biztos ott lesz, és ha bunkó lesz? És ha nem szól semmit, vagy beégek? Nem tudom mit mondjak..
Folyt. köv.
2013. augusztus 23., péntek
1. rész
Legnagyobb örömömre ma először léphetem át a Londoni, Horatio Nelson Rendészeti középiskola kapuit. Reggel korán kelek, hogy megcsináljam a hajam, és ne rontsam el a szemem kíhúzását se. Dave-vel, az unokatesómmal, és Sophie-val, a legjobb barátnőmmel indulunk el reggel. Nagyon kapkodok, ezért biztos, hogy el fogok késni. Izgulok az első nap miatt. Kíváncsi vagyok, milyen lehet az a rettegett középsuli! Csodák-csodájára időben kiérek a házunk elé. Sietünk, nehogy lekéssük a buszt, közben Sophie-val elmélkedünk, reggeli fárasztás sosem maradhat el. Ő még csak 6. osztályba megy. A busz rengeteget késett, és mivel 3 busz indul, (Horsham, Brighton, Eastbourne), ezért még nem tudjuk, melyik buszra érdemes felszállni. A Brigthon-i busz érkezik először, fel is tolakodunk rá, sajnos tele van. Körbenézek, és rengeteg ismerős arcot pillantok meg. Hiába köszönök nekik, tudomást sem vesznek rólam. Talán már most el vannak szállva Londontól? Sejtésem sincs. 35 perc alatt azért bezötyögünk a végállomásra, onnan Dave-el sietek városi 14-es buszra, hogy beérjek időben az évnyitóra. Ezen is rengeteg ember van, viszont most mindenki ismeretlen. A buszon nekiütközök mindenkinek a kanyarok miatt, de azonnal bocsánatot kérek. Nem nagyon reagálnak semmit. Leszállunk, és megpillantom az iskolát. Az iskola a Finsen road-on található, közvetlenül a Ruskin park előtt. Rengeteg ember, Dave már megtalálta az osztálytársait, én viszont fogalmam sincs, kit keressek. Ekkor meglátom a beiratkozásnál megismert, göndörhajú osztályfőnököt. Kedvesen mosolyog rám és megmutatja, hol van az osztály. Mindenkinek van már párja, méregetve néznek, eléggé feszült leszek tőle. Egy lány ekkor odajön, és bemutatkozik. - Szia, Vicky Turner vagyok, és te? - meglepően magabiztosan beszél, azonban az én számon alig jön ki normális hang. - Candy Smith. - válaszolom halkan. - Óóó nagyon örülök, gyere állj be mellém a sorba, látom nincsen párod.
Remek, én már itt beégek, ismét nem jön ki hang a számon, ezért inkább szó nélkül odállok. Mögöttünk a lányok hangosan kacarásznak, mindenki megy össze-vissza, még az osztálytársaim arcát se nézem meg, nem szeretnék még dumálni. Nem tudom, miért vagyok ilyen, ha új társaságba kerülök, olyan vagyok, mint egy nyúl, akit a vadászok le akarnak lőni, legszivesebben elmenekülnék, és futnék innen jó messzire, egyedül a semmibe. Ekkor az igazgató hirtelen megszólal, már jóval halkabb lesz az alapzaj. Elmondja a kis monológját, utána az ofő bevezet minket egy terembe. Még nem lesz állandó osztálytermünk, csak tizedikben. Kapok egy kis időt, hogy feltűnés nélkül körülnézhessek. Semmi érdekes, teljesen átlagos embereknek tűnnek, Vicky megint felajánlja, hogy üljek mellé, természetesen nem ellenkezek, és még egy mosolyt is sikerül összehoznom. Ofő is megérkezett, becsukja maga mögött az ajtót. A tantervet diktálja, a házirendet, és a szabályokat. Előkapom a jegyzetfüzetem, és gyorsan írni kezdek. Ekkor bekopok valaki. Két fiú az, az egyik, körülbelül velem egymagas lehet, rövid szőke haja van, és mondja, hogy nem akartak késni. A másik fiún viszont megakad a szemem. Igen helyes, vagyis inkább aranyos. Valamin nevetnek, a másik srác is mond valamit, de azt nem értem, mert elbambulok a mosolyán. A mellettünk lévő padsorba ülnek le. Ahogy elnézem, idősebbek mint mi, biztos ők a két bukott, akiről az ofő régebben mesélt. Megpróbálok észrevétlenül odafordulni, hogy kicsit jobban megfigyeljem a másik srácot. Rövid barna haja van, szemüveges, a szemüvege igencsak kiemeli az arcvonásait. A mosolya gyönyörű, és ahogy elnézem, biztos, hogy nem olyan, mint én. Ő igen közvetlen mindenkivel. Nemigen zavartatja magát, bártan cseverész a szőke hajú sráccal, tudomást sem véve a tanár szavairól. Szürke, cippzáras pulcsit hozd, a kezén egy piros-fekete csíkos csuklószorító van, egy egyszerű farmer, és egy igen drágának tűnő Converse cipő. Nagyon jól néz ki. Ott van egy telefon a zsebében, valószínűleg a legújjabb Iphone lehet, csomót láttam már a városban, mifelénk nem mászkálnak ilyen telefonokkal az emberek. Biztos nagyon menő lehet itt a suliban. A következő pillanatban azt veszem észre, hogy a tábla tele van szabályokkal, amiket le kéne írnom, de annyira elmerültem ebben a fiúban, hogy egyszerűen nem tudok másra figyelni. A szeme színét még mindig nem tudtam eldönteni. Hirtelen valaki megpöcköli a vállam, és valamit odasúg, mielőtt megfordulnék. - Hé, Candy Tonyt figyeled ennyire? - szólalt meg Vicky mellőlem. Tony.. szóval így hívják.. - Igen őt, miért, te ismered? - kérdezem, elég meglepődötten.
- Nem, csak hallottam róla. A következő pillanatban a Tanár parancsoló hangon rámszól. - Candy Smith, kérem álljon fel!
Folyt. köv.
Remek, én már itt beégek, ismét nem jön ki hang a számon, ezért inkább szó nélkül odállok. Mögöttünk a lányok hangosan kacarásznak, mindenki megy össze-vissza, még az osztálytársaim arcát se nézem meg, nem szeretnék még dumálni. Nem tudom, miért vagyok ilyen, ha új társaságba kerülök, olyan vagyok, mint egy nyúl, akit a vadászok le akarnak lőni, legszivesebben elmenekülnék, és futnék innen jó messzire, egyedül a semmibe. Ekkor az igazgató hirtelen megszólal, már jóval halkabb lesz az alapzaj. Elmondja a kis monológját, utána az ofő bevezet minket egy terembe. Még nem lesz állandó osztálytermünk, csak tizedikben. Kapok egy kis időt, hogy feltűnés nélkül körülnézhessek. Semmi érdekes, teljesen átlagos embereknek tűnnek, Vicky megint felajánlja, hogy üljek mellé, természetesen nem ellenkezek, és még egy mosolyt is sikerül összehoznom. Ofő is megérkezett, becsukja maga mögött az ajtót. A tantervet diktálja, a házirendet, és a szabályokat. Előkapom a jegyzetfüzetem, és gyorsan írni kezdek. Ekkor bekopok valaki. Két fiú az, az egyik, körülbelül velem egymagas lehet, rövid szőke haja van, és mondja, hogy nem akartak késni. A másik fiún viszont megakad a szemem. Igen helyes, vagyis inkább aranyos. Valamin nevetnek, a másik srác is mond valamit, de azt nem értem, mert elbambulok a mosolyán. A mellettünk lévő padsorba ülnek le. Ahogy elnézem, idősebbek mint mi, biztos ők a két bukott, akiről az ofő régebben mesélt. Megpróbálok észrevétlenül odafordulni, hogy kicsit jobban megfigyeljem a másik srácot. Rövid barna haja van, szemüveges, a szemüvege igencsak kiemeli az arcvonásait. A mosolya gyönyörű, és ahogy elnézem, biztos, hogy nem olyan, mint én. Ő igen közvetlen mindenkivel. Nemigen zavartatja magát, bártan cseverész a szőke hajú sráccal, tudomást sem véve a tanár szavairól. Szürke, cippzáras pulcsit hozd, a kezén egy piros-fekete csíkos csuklószorító van, egy egyszerű farmer, és egy igen drágának tűnő Converse cipő. Nagyon jól néz ki. Ott van egy telefon a zsebében, valószínűleg a legújjabb Iphone lehet, csomót láttam már a városban, mifelénk nem mászkálnak ilyen telefonokkal az emberek. Biztos nagyon menő lehet itt a suliban. A következő pillanatban azt veszem észre, hogy a tábla tele van szabályokkal, amiket le kéne írnom, de annyira elmerültem ebben a fiúban, hogy egyszerűen nem tudok másra figyelni. A szeme színét még mindig nem tudtam eldönteni. Hirtelen valaki megpöcköli a vállam, és valamit odasúg, mielőtt megfordulnék. - Hé, Candy Tonyt figyeled ennyire? - szólalt meg Vicky mellőlem. Tony.. szóval így hívják.. - Igen őt, miért, te ismered? - kérdezem, elég meglepődötten.
- Nem, csak hallottam róla. A következő pillanatban a Tanár parancsoló hangon rámszól. - Candy Smith, kérem álljon fel!
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)