- sokáig hallgattam.. - Rendben van, jobbulást.. Na lerakom mert mingyárt beérek. - mondtam. Elköszönt, és letettük. De így hogyan kérdezzem meg? Majd holnapután..
Suliban kiéltem magam, telerajzoltam a füzetem szomorú anime-arcokkal, csókolózós párokkal, meg depressziós csuklyás lányokkal. Sam-mel néha nevettem az órai poénokon, de hosszútávra nem tudtam magam lekötni. Suli után egyedül megyek a régebben megbeszélt helyünkre, a Sunray Gardens-be. Kellemes, napos idő van, olyan 25 fok körüli, enyhe széllel. Mikor megérkezek, egy fűzfa alatti padra leülök. És gondolkodom. Miért vagyok ilyen beszari? Nem csinálhatom ezt sokáig.. Így semmi esélyem. Annyira godolkodtam, hogy észre se vettem, hogy valaki közeledik felém.. Hát ő?? Nem úgy volt, hogy beteg?
- Hát te mit keresel itt? - kérdezem. - Látni akartalak. És tudtam, hogy itt leszel. - válaszolta kissé rekedt hanggal. - Nagyon rosszul nézel ki.. - mondom neki. - Kössz a bókot.. - Jaaaj nemúgy értettem! Nagyon jól nézel ki - hirtelen olyat mondok, amit lehet, hogy nem kéne. - Te mindig mindenhogy nagyon jól nézel ki.. - és itt elhallgatok.
Mosolyt látok az arcán. Milyen szép.. - És mi volt az, ami miatt itt találkoztunk? Az oké, hogy én miattad jöttem ide, de te? - mondja kissé kedélyesen. Elpirulok. Candy most szedd össze magad! - Írtad, mielőtt elmentem Franciaországba, hog Szeretsz. Ezt miért írtad? - Azért, mert ez így van. Az első naptól kezdve tetszel nekem. Különleges vagy, ebben biztos vagyok.
Csak hallgatok, mikor végül kinyögöm. - Én is szeretlek. Mióta megláttam a szemeid. - Azzal rámnéz, lassan félresöpri a hajam az arcomból, gyengéden megsímogatja az arcom, és becsukja a szemét. Azzal én is becsukom, és a világ legjobb érzése önt el. Az első csók, azzal a fiúval akit szeretek.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése